Eurotriál

Nagy reményekkel vágtam neki a 2005. évi Eurotrial bajnokságnak. Terepjárós körökben ugyan még újonc vagyok, de első versenyemen az előző évi utolsó bajnoki futamon Hajmáskéren standard kategóriában az előkelő harmadik helyen végeztem és ez nagy önbizalommal ruházott fel az új szezonra.

Elérkezett április az első futam, melyet Vásárosdombón rendezett az Eurotrial-Team. Lepakolva a trélerről frissen épített Samuraiomat, a pályák felé vettem az irányt hogy megnézzem mi vár majd ránk ebben az évben. Ezt nem kellett volna, mert a szemle után sietve indultam visszapakolni és elhúzni a csíkot haza. A többiek azért bátorítottak hogy maradjak nem olyan kemény az… Döntöttem ha már ilyen messzire elautóztam Kecskeméttől és egész télen a "TRIÁL" miatt építettem autómat, csak megpróbálom. A standard kategóriában indulok, ahol az autó építését szigorú előírások szabályozzák hogy milyen mértékben térhetnek el a szériától, és természetesen emiatt a pályák sem annyira vadak mint a proto autóknak, de nekem első látásra ijesztőnek tűntek. Majd jött a verseny, a második szekcióban rögtön bemutattam egy csodálatos bukfencet, ami nem is lett volna baj csakhogy az autóval együtt csináltam. A többieknek sem volt könnyű dolguk, mély mesterségesen elárasztott árkok, meredek hegyoldal, csúszós agyagtalaj nehezítette a dolgukat. Eltelt a két versenynap leautóztunk 16 szekciót, majd jött vasárnap az eredményhirdetés, ahol legnagyobb meglepetésemre az erős mezőnyben a 2. helyet sikerült megszereznem.

Két hét múlva Somogybabod volt a következő állomása a bajnokságnak "A Fesztivál" betétprogramjaként. Itt csatlakoztak hozzánk a nagy számban megjelent offroad autósok közül a bátrabbak és néhány osztrák versenyző is, akik igencsak leiskoláztak minket, ezzel bizonyítva hogy van még mit tanulnunk az eurotriálból. A mi kategóriánkban elvitték az első két helyet, ami a bajnokság végelszámolásánál döntő volt, mint később kiderült.

A harmadik futam Vitnyéden volt, ahol a kategória favoritja a mitsubishis Magyar Szilárd nem indult és a többiek a sok műszaki gond miatt gyűjtötték a hibapontokat, megint előkelő helyen álltam. Ez meghozta olyannyira az önbizalmamat hogy még az első nap délután rám jött "a majd én megmutatom" szindróma és 180 fokban próbáltam a suzit egyhelyben megfordulásra bírni, egy jó nagy padlógáz és kuplung kidob után az szépen lefeküdt az oldalára mintegy jelezve hogy ő ezt nem akarja tovább csinálni.

Rum község adott otthont a következő futamnak, ahol Molnár Zoli birtokán küzdöttünk a sárosabbnál sárosabb pályákon. Vasárnap délután még egy jó kis zápor is kerekedett, ami meghozta az első versenyzők közötti nézeteltérést, ezt a későbbiekben egy nagy sárfürdőzéssel (természetesen autókkal együtt) felejtettük el . A verseny után a városunkban levő Shell benzinkút gyorsmosójához s.o.s. hívták a duguláselhárítást, persze mi nem tudtunk semmiről, de az autók szép tiszták lettek.

Az utolsó futamra talán Magyarország legjobb adottságaival rendelkező triál pályáján Hajmáskéren került sor. Itt volt 2005-ben az Eurotriál Európa Bajnokság is, tehát európai szintű szekciókban autózhattunk. Izgalmas volt a verseny, mivel kategóriánkban még hárman is megszerezhettük az első helyet. Mofly, Magyar Szilárd és én is jó eséllyel indultunk a bajnokság első helyéért. Ennek ellenére az első nap Pálfi Zsolté volt aki hat hibátlan szekciót autózott a nyolcból. Fel kellett kötni a gatyát mindenkinek. Vasárnap az izgalmakat fokozva a legutolsó szekció döntött az egész bajnokságról, amikor is egymás után álltunk be a start helyre. A verseny után került sor az egész évi eredményhirdetésre és egy közös bográcsgulyás elfogyasztására.

Mint kezdő terepjárós nagyon jó emberekkel ismerkedtem össze a szezon alatt, ahol mindenki segít mindenkinek, ahol tapasztalt terepjárósoktól lehet tanulni, ahol minden egyes új versenyzőt szívesen fogadnak és támogatnak. Mindenkinek javaslom, ha még nem próbálta, próbálja ki jöjjön el egy versenyre, mert felejtehetetlen élményekkel fog gazdagodni.

Lakatos Attila
(www.eurotrial.hu)